Ilonka mindig is szerette a családját. Tisztességben nevelte fel a lányait, szeretettel tanítgatta őket a házimunkára, ellenőrizte a leckéjüket este munka után, vagy befonta a hajukat hajnalban, amikor indult a műszakba. A lányok szépen cseperedtek, és mindkettő hamar talált magának udvarlót. Ilonka egyszer csak azon kapta magát, hogy mindkettő férjhez ment, és bizony egy szobával több lett a lakásban.
Imre, a férje akkor megjegyezte, hogy talán el kellene adni a lakást, de Ilonka ragaszkodott a nagy alapterületű, polgári otthonhoz.
>>> Ha szeretné eladni a lakását, hívjon most! Hegyesi Csaba 06 70 377 3341 <<<
Később még örültek is a helynek, hiszen mindig volt egy szabad szoba hétvégén, ahol az unokák eltölthették az időt, vagy ha vidéki rokon érkezett nem volt gond az elszállásolása. Az egyik unoka két évig náluk is lakott, mert a főiskola közelebb volt a nagymamáék házához, mint külvárosi házukhoz. Ilonka nagyon boldog volt, hogy újra van kiről gondoskodnia, de végül az unokája ösztöndíjat kapott, és egyenesen Londonig repült a továbbtanulás útján.
Aztán egyre gyakrabban kapták azon magukat, hogy a négy és fél méteres belmagasság miatt nehezükre esik már fölmászni a létrára, kicserélni a villanykörtét. Imre panaszkodott minden nagytakarításkor, mert a függönyt lecserélni nem volt a legkönnyebb.
A rokonok se jöttek már: bár ingyen volt a vonat, mindegyiknek adódott ilyen-olyan egészségügyi problémája, ami miatt nehezen szánta el magát az útra. Az unokák erre-arra, szétszóródtak a világban. Aztán Imre is kórházba került, és elvitte a kor.
Ilonka szépen meggyászolta. A temetésre legalább összejött a család, újra zsivaj töltötte be a nagy nappalit.
Aztán csak az üresség maradt. Ilonka már nem bírta elviselni az kongó falakat, a magányt. Ekkor jutott eszébe a szomszéd utcában a fiatalember, akivel a közértben is olyan sokat beszélgetett. Valami ingatlan értékesítő volt. Gyorsan megkereste a névjegykártyáját, felhívta, és meg is beszéltek egy találkozót.
>>> Önt is meglátogathatja ez a fiatalember. Ha eladná az ingatlanát, hívjon most: Hegyesi Csaba 06 70 377 3341 <<<
Ilonka rendet rakott, süteménnyel várta a fiatalembert. Hosszan beszélgettek, és végül megegyeztek abban, hogy segít neki nem csak eladni a lakást, de a környéken keres kisebbet is. Ilonka néni már nem akart új barátokat keresni, másik hentest megszokni, orvost se szeretett volna váltani.
Az érdeklődők hamarosan egymásnak adták a kilincset, és Ilonka néni újra boldog volt. Mindenkit teával kínált, ha ereje engedte, süteményt is sütött. Végül eljött a nap, és a lánya és az ingatlan értékesítő fiatalember kíséretében elsétáltak az ügyvédhez.
Ilonka néni fél éven belül egy kisebb, kényelmesebb lakásban lakhatott. Még maradt is egy kis pénze, amivel hozzájárulhatott a legkisebb unokája esküvőjéhez. A menyegző másnapján sóhajtva nézte Imre fényképét. „Ó Imrém, neked volt igazad. Előbb is eladhattuk volna. Talán elmehettünk volna együtt Velencébe, ahová annyira vágytál vissza! De tudod, akkor még nem ismertem senkit, aki segített volna. Most rendben van minden.”